Paraziták a pechben

S tán becsét is, ha csalódnál, Alább tennéd a valónál Arany Kapásból, első benyomás, ahogy visszanézek erre az öt kalandos napra: mégiscsak nagyon ismerősek. Mindenen túl, ez a legjellemzőbb. Tartózkodásukban, odaadásukban, kíváncsiságukban, szeretetükben, gőgjükben és hiúságukban és paraziták a pechben együttérzésükben: nagyon, nagyon ismerős emberfajta ez írófélének, nekünk, nekem, egymásnak - ismerősebb testvérnél és rokonnál.

Leginkább az osztálytársra emlékeztetnek, aki felbukkan az utcán és az arcodba nevet: nem ismersz? És te boldogan röhögsz, és a nyakába borulva: Skurek! Emlékszel a Így öleltem meg, így öleltük meg egymást, első este a Fészekben, nevetve és összekacsintva, deres hajú, idősebb urak, fiatalok, mindenféle náció, még sose látták egymást elevenen - mégis így, ezzel az ismerős diáknevetéssel: o c'est vous?

És már kezdődött a terefere: emlékezik erre? Öreg diákok, örök diákok, hatezer évesek, annyi idősek, mint iskolájuk: hatezer éves emberi szókultúra ezen a világon. Jó tanulók, rossz tanulók, mégis ebbe az iskolába jártak, ha nem tudnak róla, akkor is.

Egyik este magunkra maradtunk egy kedves német költővel, egri bikavért ittunk budai kocsmában, nagyokat nevettünk, észre se vettük, egyszerre paraziták a pechben Szókratészről esett szó, Pindaroszról, Hutten Ulrikról, Goethéről, fölényesen legyintettünk, elragadtatva idéztünk.

Mint mikor tanácsokat emleget és csúfol, érettségi találkozón, a vén diák. És ugyanakkor, éppen ellenkezőleg. Óriási távolság, áthatolhatatlan "atmoszféra" mindegyik körül. Hiszen mindegyik, a kevésbé hírese is, egy külön világ: tulajdon törvénye szerint épített csillagrendszere és tejútja egy központi "én"-rögeszmének - térben nem is képzelhetők, csak nagy távolságban egymástól.

Az elmúlt hetekben sok szó esett arról, hogy miért nem szabad plagizálni. De mit tegyen az egyszeri dolgozatíró, ha el akarja kerülni a plágiumot? Hogyan kell szakszerűen hivatkozni a felhasznált szakirodalomra? Gyorssegélyt nyújtunk még a szakdolgozatok leadása előtt. Molnár Cecília Sarolta

Most összebotoltak és zavartan és kicsit félszegen botorkálnak, és udvariasan mosolyognak egymásra: albatroszok a hajó fedélzetén. Érzik, hogy nevetségesek így, kiszakítva közegükből, az író magányából, olvasóik természetes környezetéből. Magányos, furcsa emberfajta az, a leghangosabb, legtársadalmibb, legdeklamálóbb is.

Mindegyiknek ott hunyorog tekintetében az a közellátó és mégis messzenéző "tengerész"-pillantás, amiről megismerni az írót - itt, a papír mellett szoktuk meg, amikor fölébe görnyedt hátunkat hirtelen hátravetjük, a toll mereven áll, két centiméternyire fölötte, készen, hogy lecsapjon - szemünk megtörve, félig behunyva, szórakozottan mered ablakon és háztetőkön, és égbolton és világon túl, a messzeségbe: egy jelzőt keresünk, más szót, új szót, nem azt, amit hagyomány és konvenció diktál.

Bergson az egészet ilyen szórakozottságnak nevezi. A művész, szerinte, abban különbözik a rendes emberektől, hogy a tárgyakban és jelenségekben található alkatrészekből nemcsak azt veszi észre, ami normális ember paraziták a pechben érdekével összefügg: megfeledkezik róla, hogy mi hasznos és szükséges számára a világból, olyasmivel törődik, ami nem tartozik rá.

Így látja meg a lényeget. Vesd össze Madách tudósával: Már megint úgy elmerültél álomképeidbe Hogy a rádbízott marha kárbament Hát bizony, a marha kárbamegy. De viszont, ugyanott: Kit gyöngének véltél az égi karban Az önkörében végtelen erős Hanem ezekkel a sok nyelvekkel, borzasztó. Hiába értjük meg egymást félszavakból, gesztusokból - fal dermed köröttünk, s a falon csak a durva, közönséges, konvencionális szavak ütnek át: a választékos és megfelelő szó innen marad.

Hogyne, hiszen anyanyelvünkön külön szótárt szerkesztettünk külön mondanivalóink számára, ehhez egy élet kellene, más nyelven szerkeszteni meg. A nyelvekben legműveltebb író se fog soha olyan folyékonyan beszélni idegen nyelvet, mint egy pincér vagy idegenvezető. És mennyire érezzük ezt, talpi szemölcsfolt az angol világnyelv boldog birtokosai is!

A HPV (humán papillomavírus) fertőzés tünetei, kezelése

Egy kedves drámaíróval, Mr. Oulddal Tersánszky Jenőhöz hasonlít egész érintkezésünk néhány enyelgő és összenevető mondatra szorítkozott, karikírozván tehetetlenségünk: "Budapest is a nice town on the both side of the Danube" és "we hungarian are a chivalrous and hospital peaple. Bradleyvel viszont hosszan és behatóan elbeszélgettünk, de most nem tudom egész biztosan, miben állapodtunk meg végeredményben: hogy Londonban meglátogatom, és együtt írunk Az én lelkem címen egy lírai verset, vagy abban, paraziták a pechben ő Ausztráliába megy, én pedig kefegyárat alapítok, és szállítok neki kefét ab Budapest.

Hát bizony, kettős lények: egy elvont fogalom, makacsul, görcsösen a Végtelenbe kapaszkodó Eszme és egy többé-kevésbé érdekes vagy mulatságos, vagy kedves osztálytárs. Éppen ezért, amitől a szemérem szóban visszatartott, hadd köszönöm meg itt, utólagosan, Mr.

Galsworthy-nak a Forsyte Sagá-t, és hogy finom arcához olyan jól állnak halványkék ingei Bécsben is ilyen volt rajta ; M. Crémieux-nek eredeti felfogását a korszerű esztétikáról, szellemes szakállát és élénk gesztusait; signore Marinetti-nek büszke vallomását a Velocitá-ról és a világ jövőjéről, valamint azt a remek viccet, amit Tihanyban mesélt. Jules Romain-nek Knock című molière-ien halhatatlan komédiáját és a kenyereskosarat, amit szíves volt áttolni hozzám a banketten; Tallér úrnak rokon lelkét a szólás és gondolat szabadságáért való harcban, és hogy a ráklevesért rajong; Aage Madelung-nak Mensch Pétert és elegáns alakját, s végre egy előttem merőben ismeretlen bécsi újságírónőnek kanárisárga haját, egyik legmulatságosabb színfoltját a tarka társaságnak.

És majd a világbékét is megcsináljuk. Nem együtt. Valamelyik közülünk, egyedül, négy fal között. Papír fölé hajolva, mint lombikja fölé ama tudós, aki aranyat keresett és feltalálta a puskaport. Egy célunk már van, főként nekünk, magyaroknak.

Mi nem keresünk aranyat. Pesti Napló, A külvárosi utcán, ahogy végigballagunk, már nem torpan meg a lábunk, meglepetten, mikor a nyomorúságos kis lebuj pinceablakából paraziták a pechben legistenibb koloratúrművészet artistaprodukciójában bugyborékol ki a nyári porba a Lakmé Csengettyűáriá-ja.

A mindnyájunk lelkében ott bóbiskoló Rip van Winkle még felkapja fejét: mi az, új Galli Curci született, itt a külvárosban, közvetlen a tízfilléres fagylaltos bódéja mögött, és még nem tud róla senki - azonnal értesíteni kell az Opera igazgatóját, jöjjön ide, fedezze fel és szerződtesse.

Révai Kétkötetes Lexikona 2.

De beidegzett ösztönünk már gépiesen inti le - feküdj vissza, öreg, nem új Galli Curciról van szó, csak a régiről: nincs senki odabent, a rádió szól paraziták a pechben - "déja vu" érzésed ezúttal nem csalt, egy tűrhető Galli Curci-lemezt adnak le a stúdióból.

Két lépéssel odébb, a földszintes ablak muskátlis torkából még erőteljesebben trombitál ugyanaz az ária, ezeknek dinamikus hangszórójuk van, s mire az utca közepéig érsz, kibontakozik az egész hangkép: a Csengettyűáriá-t árasztja magából minden ház - minden nyílásból ömlik és zuhog a Csengettyűária, mint valami fordított árvíz, zenei csőrepedés, ami a házakból borítja el az utcát, s már az emeletig ér: a kanálisból is a Csengettyűária patakzik fel, s ott túl, a lómészárszék nyitott ajtajában, a százötven kilós mészáros nyitott szájából - tekintve, hogy a szinkronizált hangosfilmet is beidegezted - ugyanaz az isteni fuvola gyöngyözi a füttyös trillát.

Hová sietsz, leányka Pária leánya, mondd?

Egyszóval, hozzászoktunk ahhoz a furcsasághoz, hogy a legközvetlenebb és legélőbben és legjelenlevőbben emberi megnyilatkozásnak, a megszólaló emberi hangnak jelenlétéből ne következtessünk többé emberlény jelenlétére - hozzászoktunk ehhez is, mint ahogy a múlt században hozzászoktunk, hogy mozgó és száguldó és ziháló és zakatoló tárgyakat ne tekintsünk az állati vonzalom melegével élőlényeknek, automobilt ugató kutya módján, ahogy az ösztön parancsolja.

Az ember szépen istenül, szétszedett és parcellázott képességei és tulajdonságai elvont fogalmakká, halhatatlan természeti erőkké, hővé és villamossággá finomulnak, s eljöhet az idő, mikor durva és nyálkás-kocsonyás, romlandó-bomlandó testi jelenlétére nem is lesz szükség többé a világon: hangja és igéje ott lebeg majd ég és föld közt, a sztratoszférában, képét visszaverik a felhők, emlékét és gondolatait megőrzi a betű.

Bizony, ez lesz a vége, ha így megy tovább. Hová sietsz, leányka? Egyelőre, hál' istennek, megvan paraziták a pechben halandó testünk, a természet primitív szabadalma, amit sós vízből és kolloidális anyagokból tákolt össze a feltaláló, ázalékosunk. S ha egyébre nem, a technika által alkotandó Rekonstruált Ember tervrajzául nagyon is használható még: mindeme találmányok végeredményben mégiscsak az élet ötleteit és eredeti gondolatait utánozzák, felfokozva, általánosítva.

Gép és ember, természet és élet, alkotó belátás és fejlődő ösztön egyelőre elég jól megférnek. Dolgozik tovább mindegyik, a maga területén, belterjes gazdálkodással.

Az úgynevezett Condyloma acuminatum a nemi régiók egyik leggyakoribb hámbetegsége, mely a tünetek fennállásának idejétől, a betegség előrehaladottságától függően megjelenhet apró, alig látható, enyhén fájdalmas, szúró érzést kiváltó bőrfüggelkként, de gyakran gyors növekedése és terjedése következtében karfiolszerű, papilloma vírus az ugolán csoportokban kialakuló, kifejezetten érzékeny szemölcsökként is észlelhető. Férfiakon leggyakrabban a makk környékén, nők esetében általában a kisajkak giardia libalúd felszínén jönnek létre hpv szemölcsök, de máshol is kialakulhatnak. Különböző szexuális magatartásformákból eredően a száj-garat régióban is jelentkezhet. A közönséges, tenyereken és talpakon megjelenő szemölcsöket is és a futószemölcsöket szintén egyes HPV vírusok okozzák, ezek ugyanakkor nem okoznak panaszokat az intim területeken. Humán papillomavírus Mi a különbség a HPV szemölcse és a nemi herpesz között?

Mérnök barátommal beszélgetve minap ezekről a dolgokról, aggodalmamnak adtam kifejezést, vajon ez a sok gépies muzsika, amivel a rádió árasztja el a világot, nem rontja-e el, nem degenerálja végeredményben, zsibbasztó és lágy zöngéivel az ősi szervet, fülünket? Éppen a technika és ipar fejlődésében tapasztalhatjuk, szerinte, az utóbbi évtizedekben s éppen a zörejek irányában az emberi hallószerv szokatlan finomodását.

Szakmák szerint differenciálódik a fül, de ezenkívül is, anélkül, hogy észrevennők, a mindennapi életben sok mindenféle hangot különböztetünk meg, mikről szegényes szótárunk még hangutánzó jelöléssel se paraziták a pechben meg. Hányféle hangot ismertek a katonák, a nagy háborúban! Gyula fél éve vezet kocsit, de a sötétben kitippeli már, a közeledő motorról: ez hathengeres Daimler, ez huszonnyolcból való Citroën, ez zörgő Hanomag, méghozzá hibás.

A tört üveg, a hamis pénz, az elromlott óra zörejét mindannyian megkülönböztetjük az egészségestől. De a gépész ezer masina zakatolásából kihallja, hogy valamelyik rosszul jár, s megmondja, hang után, hol a hiba.

Szelek súrlódó zúgása egész skálát dudál a molnár fülébe - a pilóta füle úgy hegyeződik motorja felé, mintha tulajdon szívverését hallgatná és ügyelné: ami pedig a valódi szívverést illeti, az orvos, egyszerű hallgatózással, százféle rendellenességet állapít meg végeredményben, kamrában papilloma nemi szerven pitvarban, tüdőben és gyomorban.

Legutóbb kaptunk jelentést paraziták a pechben a precíziós mikrofonról, amit fülünkhöz illesztve, meghalljuk az almában mocorgó kukac moccanását: fülünk érzékenysége ezen a ponton a mikroszkóppal, sőt röntgencsővel felszerelt szem érzékenységét közelíti meg. Nem kell félteni érzékeinket. Egyelőre, aki hallott egyet-mást életében, a hét bolygó neszét túlzengő rádiómuzsikán, sőt parlamenti és ünnepi szónoklatokon keresztül is meghallja a valódi öröm és valódi szomorúság paraziták a pechben hangjait: apró kis nevetést, kígyózó könnycsepp gördüléseit.

Hová sietsz, leányka Az emberi fajtát, gondoltam, akihez közöm van, mégse Kovács úr képviseli, az emberi fajta rokonlélek, és megért engem, és együtt nevet velem Kovács úron, összenevetünk a feje fölött. De mostanában, néhány év óta, mintha nem külön-külön, elszórtan sóhajtaná Kovács úr ezt a dolgot: mintha összefolynának a hangok, és egyre sűrűbben és egyre hangosabban zeng és nemcsak alulról és oldalról, hanem felülről is, mintha felhőkből szólna, abból a mérhetetlen magasságból, ahol a világ sorsát szemlélő Úristen és a világ sorsát intéző Miniszteri Szakreferens trónolnak, békésen, egymás mellett.

És már nincs kivel összenevetni, kiabálni és ágálni kell, és szóba kell állani Kovács úrral, válaszolni kell, és meg kell kísérteni a lehetetlent, hogy megmagyarázzam Neki ezt a dolgot. Felelni Neki, mikor irigyen s ugyanakkor bizonyos megvetéssel, a dolgos ember megvetésével, legyint: "magának könnyű, Szerkesztő Úr, magának könnyű, Kedves Mester, maga csak leül és ír valamit, és kész, mi kell magának?

És már egészen közelről hallod, mint a mennydörgést, s ha nem is szóval, intézkedésekben és cselekedeteken át, ezt a "magának könnyű"-t paraziták a pechben kicsengeni a Magyar Államoknak írókról és irodalomról való felfogásában. Mert mivelhogy nekünk úgyis könnyű, tehát mikor spórolni kell, először is cheloo socola újságpapíron spórolunk, hiszen az írónak nem fontos, hogy megjelenjen, amit ír - tintát és tollat kap eleget, mulassa ki magát otthon, egye fene.

S mivelhogy nekünk könnyű, tehát miről van szó? Ezer pengő tanulmányi díjat, az egész magyar irodalomnak. Hiszen igaz, ezer pengőért annyi tintát lehet vásárolni, hogy tíz paraziták a pechben mártogathat bele egyfolytában háromszáz magyar író. És mi kell egyéb annak, akinek olyan könnyű, hogy csak leül és mártogat? Itt van például a sport, az egészen más. Arra bizony áldozni kell, még ha szorul is a kapca - ahhoz trikó és tornacipő kell és korlát és úszómedence és salakpálya és tréninghez való idő, gondoktól való mentesség.

Vagy itt van a tudomány, nemde, ahhoz laboratórium kell és drága műszerek és tudósok, akiknek ennyi meg ennyi évig tanulni kell, hogy szakemberei lehessenek a szakmának - vagy itt van a kereskedelem, ahhoz áru- és pénzhitel és bolthelyiség kell, vagy az ipar, az se létezhet gépek és gyárak és munkások nélkül, vagy a gazdaság, jaj ám, ahhoz meg pláne hízlalási kölcsön, építési kölcsön, húsz év alatt lejáró, mindezek a dolgok nem várhatnak, ezeket istápolni és támogatni és öntözni kell, még akkor is, ha csak nagyon csekély százalékban térítik vissza a beléjük fektetett anyagi energiákat.

Bűzös lehelet - Dr. Király Gasztroenterológiai Intézet Duodenitis és rossz lehelet

De egy író, aki csak leül? Minek azt támogatni, mikor ott hordja magában a tőkét: azt a bolondos, játszadozó, furfangos képzeletét nekije, hogy mit ki nem fundál vele az istenadta? Még nem mondom, ha festő vagy szobrász, vagy muzsikus: a vászon, ecset, műterem, hangszer, ezek mégiscsak kóstálnak valamit. Aztán meg ki hallott olyat, eleven emberbe pénzt fektetni? És el kellett némulni, évszázadokon át, nemcsak szeméremből.

Valaki egyszer kitalálta a kagyló-hasonlatot a költővel kapcsolatban, és ebből a kagylóból azóta nincs menekvés, ettől a kagylótól koldul - úgy is néz ki - a tizennyolcadik század óta Európa szellemi arisztokráciája, egész szellemtörténete. A kagylóhasonlat szerint ugyanis, valamint az igazgyöngy úgy jön létre, hogy holmi beszorult kis szilánk izgatja a kagyló érzékeny bőrét, azonképpen a költő annál remekebbet alkot, minél jobban szenved.

Tehát nyilvánvaló, hogy tőke és állam és társadalom nemcsakhogy bűnt nem követ el az íróval szemben, amikor szenvedni hagyja, de egyenesen jót cselekszik vele és önmagával - a szenvedésből igazgyöngy lesz, és mi kell egyéb költőnek és társadalomnak?

És most már hiába ordítsz és kapálózol és hadonászol, magyarázgatván, hogy a lelki igazgyöngynek legfeljebb lelki szenvedés lehet a feltétele ha igaz az egész émelygős és ostoba hasonlat - őnekik sokkal kényelmesebb azt a szenvedést érteni ezalatt, amit üres gyomor és lyukas nadrág, fűtetlen padlásszoba és hivatásának magasztos érzetétől fűtött végrehajtó okoz.

Vagy ha nem ez, ha vargabetűvel valahogy mégis kivágja magát az író, más műfajban, paraziták a pechben amire hivatott - ugyan miféle igazgyöngyöt izzad ki a lelkiismeret-furdalás, hogy a vargabetű valóban inkább volt méltó vargához, mint íróhoz?

Hányan vannak Európa nagy sikerű írói közül, akik elmondhatják, hogy lelki függetlenségük feltételeit, a testi függetlenséget, a cél feláldozása nélkül verekedtek ki, soha nem hallgatva másra, mint a géniusz sugallatára?

Nem így festene Európa szellemi térképe, ha sokan volnának, kevesebb volna a konferencia és nemzetközi tárgyalás és szebb jövőt előkészíteni hivatott világértekezlet, melyeken lángeszű politikusok veszkődnek hiába elemi iskolába való feladatokkal, hogy eredmény nélkül széledjenek szét, miközben rongypapírról és könyvespolcokon porladó betűkből hangtalanul és visszhangtalanul ordít a világos megoldás.

Mert ha többen volnának, talán mégis helyet tudnának szorítani maguknak a szószéken, amit elbitorol tőlük kicsinyes, mohó érdek és jelszavak mögött bujkáló butaság. Nem, nem, hiába - nem tudom megmagyarázni Parazitaellenes kapszulák úrnak, hogy mielőtt nemi szemölcs fórumok, valami más is történt velem, és ez a valami nem is volt olyan könnyű - ez a valami kicsit többe került nekem, mint az a testrész, ami számomra a paraziták a pechben, az ő számára pedig a rólam való véleményt lehetővé teszi.

Jönni kell valakinek helyettem, aki éppen úgy meghatározza, éppen úgy minősíti számára az írót, mint ahogy az orvost, az ügyvédet, a politikust, a kereskedőt, paraziták a pechben gyárost minősítik, diplomával és kinevezéssel és iparengedéllyel és anyagi támogatással. Amíg a társadalomban való szerepünk nem lesz ilyenformán szentesítve és elismerve - addig nekünk talán könnyű, de a világnak, amin segítenünk kellene, ha hagynának bennünket - a világnak egyre nehezebb lesz a dolga.

Egy polgártársam negyven pengős tartozás miatt csődöt kérvén ellenem, a bíró vagyontalansági esküt akar, és figyelmeztet, hogy meg nem jelenés esetén elővezettet, sőt előzetes őrizetbe vételemet is elrendeli.

Negyven pengőről van szó.

Révai Kétkötetes Lexikona 2. K-Zs (Budapest, 1948)

Bár valahogy majd csak elintézem a dolgot, elég ijesztően hangzik az egész úgy tudtam, az adósok börtönét eltöröltéks az eseten való töprengés nem nagyon alkalmas rá, hogy vidám hangulatban fogjak napi munkámhoz. Lesietek az utcára, gondolom, majd csak látok vagy hallok valamit, ami megvigasztal, új kedvet ad az élet folytatásában. Paraziták a pechben ám. Ahogy kinyitom az újságot, nagy betűkkel a nap szenzációja: egy hetvenkét éves kereskedő, a város egyik papilloma eltávolítási cím és legismertebb nevének viselője, paraziták a pechben összeomlása miatt a Dunába ugrott.

Szépen beugrott, mint valami kis cseléd, aki csalódott az életben. Tulajdon bajaimon túl gépiesen dolgozni kezd bennem a mesterségem gyakorlása közben beidegzett kotnyeles fantázia: beleképzelni magam egy ismeretlen lélek állapotába, hogy történik az ilyesmi, minő zúdulatok ólomsúlya húzta a víztükör fölé az lapos papilloma, mit érzett, gondolt és a többi.

Egy bizonyos: hetvenkét év tapasztalata és edzettsége nem volt elég hozzá, hogy egyéb utat lásson maga előtt, ennél a szívszorongatóan közönségesnél és gyermekesnél.

Nyilván úgy látta, nincs tovább, enélkül is vége mindennek, a maga természetes módján - tulajdonképpen a természetes halált helyettesíti be az öngyilkossággal. De paraziták a pechben volna ez a természetes halál? Elsorvadás a szégyentől, bánattól - vagy egész barbár, állati értelemben vett lehetetlenség: éhenpusztulás? Mégse valószínű. Ahogy bánatosan tovább bandukolok, kirakatok húzódnak mögém.

Fűszeresbolt, suszter, szabó, kalapos, konfekció üzlet, drogéria. Nézem az árakat, költségvetést csinálok.

Papilloma vírus az ugolán. Hpv virus tunetei, Alkoholizmus kezelése áramütéssel

Kiderül, hogy legfeljebb két pengőért annyi ízletes és egészséges ételt vásárolhatok, amennyi bőven elég egy napra - cipő, ruha, kalap, szappan - ha szerény vagyok, mindez együttvéve még mindig sokkal olcsóbb, mint amennyiből egy munkás létminimuma, saját személyére, kitelik. Bőven van áru, az egész világon, ez köztudomású, hiszen mindenütt túltermelésről jajgat az ipar, nem bírja a versenyt.

Dühöng az olcsóság, papírból csinálnak házat, gumiból cipőt - a gyáripar egyebet se tesz, száz éve, csak növeli a tömegprodukciót, kétszer annyi ember számára készíti a szükségleti cikkeket, mint amennyi él a földön, ma már az unokáim számára gyárt szövetet és biciklit és konzervet, elárasztja a fuldokló piacot. Lehetetlen, hogy ez a hetvenkét éves kereskedő ne jutna élelemhez és ruhához, hátralévő napjaira, akármilyen minőségben - hát akkor mi a baj, miért akart eldobni egy életet, aminek elsőrangú feltételei, a külső keret, biztosította volna a belső tartalmat?

Paraziták a pechben a tartalom vált számára elképzelhetetlenné. Ezt a tartalmat tette üressé, értelmetlenné, elviselhetetlenné, nemcsak az ő, mindannyiunk számára valami - ezt a belső képet szívta fel magába a keret, ezt a lényeget ölte meg valami szerencsétlen formaság, ezt a célt takarta el szemünk elől az egyetlen eszközben való vakhit és rögeszme.

Itt állunk, egy tejjel-mézzel folyó Paradicsom közepén, elátkozott Ádám és Éva, és nem tudunk mozdulni, bénán tátogunk, s nem marad más számunkra, mint hogy felakasszuk magunkat a Paraziták a pechben Fájára, melynek gyümölcsét megízleltük. Micsoda rögeszme ez - meg kell, hogy nevezzem? Az öregúr, elérkezvén alsó határához annak az életstandardnak, amit a mai polgár számára egy bizonyos vagyoni helyzet biztosít: nőstény papillómák a határt az életlehetőség határával tévesztette össze, úgy érezte, feneket ért a süllyedésben, nincs tovább.

Nem vette észre, hogy egy bizonyos osztályréteg színvonalának határán van csak: két emeletet elválasztó lemezen, amit az építészek síkfödémnek hívnak. Ennek a lemeznek a felső lapját hívják csak padlónak - alulról plafon a neve, legmagasabb pontja egy következő lakásnak.

Paraziták a pechben,

Csak egy kis erő és bátorság kell hozzá, keresztülrúgni, s a következő társadalmi osztály tetején kezdhetem újra az életet. Persze, ebben az osztályban más feltételek uralkodnak, új embereket kell megismerni, új tartalmat kell keresni, szakítani kell környezetünkkel, s ehhez kevés embernek van bátorsága. Nem mintha olyan nagyon szeretnénk egymást ebben a mostaniban. De nem enged a rögeszme bűvölete. A rögeszme neve: pénz. Nem arról van már szó, nem arról ismerjük meg egymást, nem azt keressük többé egymás arcán, amit eredetileg embernek neveztünk egymásban: egészség, erő, tehetség, kedv és minden egyéb, ami alkalmas rá, hogy egymás örömének forrásává avassa az embert.

Van-e pénzed, vagy nincs - ez itt a kérdés, ezt próbáljuk leolvasni egymás nyugtalan szeméből: a többi nem érdekel. Mert paraziták a pechben van pénzed, akkor lehet keresni rajtad, elvenni tőled - ha pedig nincs, akkor védekeznem kell, nehogy elszedd az enyémet. Minden egyéb elvesztette jelentőségét - atlétája lehetsz test és lélek képességeinek, vagyonod és javaid lehetnek és kincsed a föld alatt és birtokod földön és mennyországban, lehetnek földjeid is és marháid - lásd: nyomorgó földbirtokos és háztulajdonosha nyersanyagod nem váltható be pénzre, nem állnak szóba veled, nem vagy senki többé, a pénz arcodba nevet, szemedbe köp, legyint és továbbrohan.