Féreg emberről emberre, A férgek átadása emberről emberre. BETEGSÉGEK, FELISMERÉSÉRŐL, MEGELŐZÉSÉRŐL ÉS GYÓGYÍTÁSÁRÓL
Tartalom
Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » Ostorférges fertőzés trichuriasis Az ostorgiliszta vagy ostorféreg Trichuris trichiura felismerése szintén Carl Linné nevéhez fűződik A vastagbélben élősködő bélféreg az egész világon előfordul, de a meleg, nedves éghajlat alatt gyakoribb, és súlyosabb fertőzést okoz.
Az orsóféreghez hasonlóan szintén egygazdás parazita és geohelminth, azaz petéi csak a talajban tudnak kifejlődni. Közvetlen érintkezéssel emberről emberre nem terjed, de mivel más gazdaállata nincs, a fertőzés forrása csak az ember lehet.
Az ostorféreg Ázsiában és Afrikában a leggyakoribb, s az általa okozott panaszok indokolják, hogy az előző fejezetben említettek alapján helyet kapjon az Egészségügyi Világszervezet féregmentesítő dehelminthizációs programjában.
Hazánkban az egyik leggyakoribb bélparazita, a népesség átlagos fertőzöttsége csaknem 1 százalék. A hegyes-dombos vidékek hátrányos helyzetű lakossága körében számolni kell gócos előfordulásával is.
A gócok fennmaradásához nagyban hozzájárul, hogy az elszegényedés és a gyógyszerárak emelkedése miatt a gyógyszeres kezelés háttérbe szorul. Az ostorféregnek hím- és nőivarú egyedei milliméter hosszúak, s testük feji vége nagyjából a test közepétől tűszerűen elvékonyodik.
Veszélyesek-e az emberre a háziállatokban élősködő férgek? Megosztás Intro Text Igen, a macskák és a kutyák sajnos megfertőzhetnek bennünket orsóféreggel, kampósféreggel vagy galandféreggel — hogy csak néhány élősködőt említsünk. Nézzük, mi az, amit feltétlenül tudnia kell róluk! Content Image A féregtelenítés elsősorban az állatok érdekét szolgálja, ám van még egy fontos szempont: a saját egészségünk.
Miután a széklettel a jellegzetesen citrom alakú peték 6 ábra kedvező környezetbe jutnak, megkezdődik bennük a lárva fejlődése. Szájon át lenyelve jut az ember tápcsatornájába, s a vékonybélben kel ki belőle az addig szunnyadó lárva. Az orsóféregtől eltérően nem indulnak vándorútra a tüdőben, hanem a tápcsatornában kifejlődve telepszenek meg a vastagbélben.
Emberi fertőzés esetén lárvák nem kerülnek a vérbe.
Az ostorférges fertőzés klinikai tünetei az élősködők számától függően enyhébbek vagy súlyosabbak, féreg emberről emberre ez a parazita ritkán jár egyedül, rendszerint más geohelminthek az orsógiliszta és a nálunk nem honos, de a trópusokon igen gyakori bányaféreg társaságában találják meg.
A több bélélősködő által együttesen megtámadott emberek - főleg gyerekek - tünetei súlyosabbak, heves hasi panaszokkal járnak, s fejlődésbeli visszamaradást okozhatnak.
Az egyedül az ostorféreg által okozott fertőzés jellemző tünete a gyomortáji fájdalom, a fejfájás és az étvágytalanság. Ha a férgek nagy számban élnek a vastagbélben, vakbélgyulladásra jellemző tüneteket okoznak, amelyhez nyálkás vagy híg hasmenés, véres széklet társulhat.
Ha a beteg környezeti viszonyai nem változnak, a gyógykezelés után gyakori az újrafertőződés. A cérnavékony ostorféreg tűszerű fejvégével öltésszerűen kapaszkodik a vastagbél falába, emiatt gyógyszeres kezeléssel nehéz kiűzni. A más bélférgek ellen igen hatásos mebendazol- és albendazol-készítmények az ostorféreggel szemben csak százalékban hatásosak.
Emiatt a gyógyszeres kezelést gyakran meg kell ismételni. A féreg magától nem is távozik el az emésztőrendszerből, ezért a kórisme felállításakor csak gyógyítja a férgeket, de peték mikroszkópos vizsgálatára támaszkodhatunk.
Ezt az egy különbséget nem számítva, az ostorféreg terjedése és a fertőzésének megelőzésére használt módszerek megegyeznek féreg emberről emberre ostorgilisztánál leírtakkal.
